Hamvas Béla kiskönyvtár

A bor filozófiája Hamvas Béla egyik legismertebb és legkedveltebb írása. Tárgyának és hangjának különleges közvetlensége miatt azonban több félreértés és félreértelmezés kötődik hozzá, mint bármelyik másik művéhez.
Kéziratos jegyzetei szerint Hamvas Béla e művet 1946 szeptemberében, Kaposváron írta. Munkája valójában az ún. „speak easy-tanulmányok” nyitódarabja, amelynek nyelvi–szemléleti formáit tovább gondolva 1947 folyamán Speak easy címen egy hasonlóan sajátos hangvételű gyűjteményes kötetet állított össze.
A bor filozófiáját maga Hamvas Béla áttörésnek nevezi: „áttörés a Babérligetkönyv Tamariscus-a felé − derű, szabadság, gondtalanság, Istenkapcsolat, Gondviseléshit, Istengyermekség, a legfontosabb lépés a politika ellen [...]”
A mű főtémája a modern racionalizmus és pragmatista életgyakorlat folytán tragikusan egyoldalúvá lett emberi lény „magasabb józanságának” visszanyerése, szellemi−érzéki integritásának helyreállítása, ehhez kapcsolódva pedig a metafizika és filozófia áthagyományozott, régi kérdéseinek újrafogalmazása, mégpedig olyan nyelven, amely – miként Hamvas mondja – „világtényszerű (nyelv – zene – festés együtt)”, s olyan szavakkal, amelyeknek „meggyőzési szándékuk nulla, tisztázási szándékuk ehhez képest a forrponton áll”.
A művet – amelynek gépirata a hagyatékban 79 oldalon, utólagos szerzői számozással és javításokkal maradt fenn – a későbbiek során Hamvas Béla némileg módosította. A jelen kötetben először adjuk közre a mű első, teljes, rövidítetlen változatát.

Palkovics Tibor – Várhegyi Miklós

 

Készült a Petőfi Kulturális Ügynökség „Könyvkiadó működési támogatása” projekt keretében.

Hamvas Béla írásainak a ’80-as évek elejétől szélesebb körben is meginduló kiadásai között a mai napig hiába keressük a jelen kötetben most közreadott bibliográfiai munkát. Annak oka azonban, hogy e mű a maga egészében nem csupán az írásai iránt érdeklődők részéről, de egy-két kivételtől eltekintve a kutatás számára is nagyrészt figyelmen kívül, sőt nyugodtan mondhatjuk, közömbös maradt – az természetesen korántsem írásának műfaji jellegében keresendő. 

„Hogy egy bibliográfia bizonyos körülmények között (méltó téma, szerző és olvasó jelentkezésekor) mennyire izgalmas olvasmány lehet, arról mindenki meggyőződhetik, aki Hamvas Béla kitűnő munkáját kézbe veszi” – írja 1938-ban recenziójában az Athenaeum folyóirat egyik szerzője Hamvas Béla annotált „válság-bibliográfiája” kapcsán. 

E bibliográfiai munka, amely A világválság címen a Fővárosi Könyvtár 1937-es Évkönyvében, Hamvas Béla szerkesztésében és bevezető tanulmányával jelent meg 1938-ban az Aktuális kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban 53. sorozatcím alatt, közel 700 szerzőnek a világválság témakörében írott több mint 800 tételt számláló munkáját tekinti át – az egyes művek bibliográfiai leírását kiegészítő rövid tartalmi ismertetőkkel.

Azonban nem elsősorban az áttekintés önmagában is lenyűgöző terjedelme adja összeállításának jelentőségét, sokkal inkább szemléletének az az egyedülálló bázisa, amelyen keresztül minden részletjelenséget meghaladó arculatában rajzolódik ki a „válság” emberi létbe való „begyökerezettségének” természete. 

Mindenesetre a hamvasi figyelemnek ez a fokú extenzitása és nívója – s ez valamennyi írásának sajátja – egyúttal megkerülhetetlen jelzés, amely mintegy önmagától helyezi hatályon kívül életműve megközelítésének és értelmezésének mindenfajta leszűkítő kísérletét. 

Hamvas Béla munkája nyolcvanöt évvel megírása után most jelenik meg ismét teljes egészében.

 

Palkovics Tibor

Az ősök útja és az istenek útja, Hamvas Béla életművének egyik legradikálisabb magyar tárgyú írása, 1943 márciusában született. A kötet az egyetlen fennmaradt gépiratos példány alapján készült.

EGY TELJES KORSZAK, az első két évtized írásai hiányoztak eddig Hamvas Béla életművéből: míg az 1930 után született művek némelyike több kiadást is megért, az 1930 előttiek összegyűjtésére és új kiadására alig volt remény. A Hamvas Béla kiskönyvtár e két kötete első ízben tartalmaz átfogó válogatást Hamvas Béla fiatalkori műveiből.

Az első írás születésekor, 1912-ben Hamvas a Pozsonyi Evangélikus Líceum tanulója, az utolsó idején, 1931 végén a Nyugat, a Társadalomtudomány és a Protestáns Szemle szerzője. Jelképes a két kötetet elválasztó határ, az 1923-as év: Hamvas ekkor írta Géza vezérről szóló művét, amit A magyar Hyperion-ban „elsőszülött”-jének nevez. 1925-ben írta aztán a második, fontosnak tartott művét, az Olbrin Joachim csodálatos utazását: ezekről az éveiről művei Ecce homo-jából bizonyára többet is megtudhattunk volna.

Darabos Pál Hamvas-monográfiájában részletesen elemzi e korszak írásait. Mivel azonban Darabos nem ismerte a válogatásunkban közölt utolsó öt írás egyikét sem, koncepciója több helyen is árnyalásra szorul. Hamvas teljes életművének értelmezése ma még egyébként sem befejezett. A komoly olvasó ezen a ponton nem elégedhet meg a múlt század végi Hamvas-irodalom általános igazságaival. Hamvasról gondolkodni, írni vagy előadni: ez minden esetben saját kutatáson, aktuális értékelésen és a teljes életmű ismeretén alapuló, eredeti Hamvas-képet és koncepciót kíván. Csak így foglalhatja el Hamvas Béla a magyar irodalom történetében méltó helyét.

 

Várhegyi Miklós

EGY TELJES KORSZAK, az első két évtized írásai hiányoztak eddig Hamvas Béla életművéből: míg az 1930 után született művek némelyike több kiadást is megért, az 1930 előttiek összegyűjtésére és új kiadására alig volt remény. A Hamvas Béla kiskönyvtár e két kötete első ízben tartalmaz átfogó válogatást Hamvas Béla fiatalkori műveiből.

Az első írás születésekor, 1912-ben Hamvas a Pozsonyi Evangélikus Líceum tanulója, az utolsó idején, 1931 végén a Nyugat, a Társadalomtudomány és a Protestáns Szemle szerzője. Jelképes a két kötetet elválasztó határ, az 1923-as év: Hamvas ekkor írta Géza vezérről szóló művét, amit A magyar Hyperion-ban „elsőszülött”-jének nevez. 1925-ben írta aztán a második, fontosnak tartott művét, az Olbrin Joachim csodálatos utazását: ezekről az éveiről művei Ecce homo-jából bizonyára többet is megtudhattunk volna.

Darabos Pál Hamvas-monográfiájában részletesen elemzi e korszak írásait. Mivel azonban Darabos nem ismerte a válogatásunkban közölt utolsó öt írás egyikét sem, koncepciója több helyen is árnyalásra szorul. Hamvas teljes életművének értelmezése ma még egyébként sem befejezett. A komoly olvasó ezen a ponton nem elégedhet meg a múlt század végi Hamvas-irodalom általános igazságaival. Hamvasról gondolkodni, írni vagy előadni: ez minden esetben saját kutatáson, aktuális értékelésen és a teljes életmű ismeretén alapuló, eredeti Hamvas-képet és koncepciót kíván. Csak így foglalhatja el Hamvas Béla a magyar irodalom történetében méltó helyét.

 

Várhegyi Miklós

Hamvas Béla Magia-szutra című munkája egész életművének egyik legkülönösebb írása, amelyben az emberi létnek a szabadsághoz vezető útját a létezés – megismerés – megvalósítás három ún. „törvénye” vagy „axiómája” mentén bontja ki: „Teljes szabadság nem egyéb, mint mindent (az egész lét) szeretni, mindent megismerni, felismerni, tudni, látni (az ismerés törvénye), mindent megvalósítani, ami nem más, mint: mindenben a szeretetet, mint a világban levő abszolút aktivitást tökéletesen mozgósítani” ...

Az első magyar Platón-összest, amelyben eredetileg ezek a fordítások megjelentek, nehéz lenne radikálisabb szempontok szerint bírálni, mint 1943-ban maga Hamvas Béla tette: „A fordításról magáról nem kell sokat beszélni; megjelenése percében már elavultnak tekinthető. Platón fordítására tulajdonképpen minden nemzedéknek szüksége lenne; és pedig nem azért, hogy Platónt újabb és újabb nyelven modernizálja, hanem, hogy az újabb és újabb nemzedékeket saját nyelvükön platonizálja. [...]”...

1947 tavaszától az ősz végéig Hamvas Béla az Óda a huszadik századhoz kapcsolódva még három másik, hasonló hangvételű esszét is kidolgozott – ezek: A fekete művészet – Hiedro Lascaro és a lascarizmus – Paradoxon az igazságtalanságról –, amelyeket az Ódával együtt SPEAK EASY kötetcím alatt foglalt nagyobb egységbe.

A Sziget szellemi közösség tanulmánykötetei Hamvas Béla és Kerényi Károly 1934-es kezdeményezésére születtek. Ők ketten az 1920-as évek végén találkoztak, Hamvas könyvtáros volt a Fővárosi Könyvtárban: kisregényeket, elbeszéléseket írt, amelyek kiadatlanok maradtak. 1928-ban és 1929-ben csak egy-egy rövidebb írást publikált, 1930-ban kiadás előtt állt Bizonyos tekintetben című regénye, mely végül nem jelent meg. 1930-tól magyar- és világirodalmi, művészeti tárgyú, valamint a világválsággal foglalkozó írásait több folyóirat is közölte; a Független Szemlével sorsközösséget vállalt: egyik főmunkatársa lett és vezércikket írt az 1935. februári számba.

       1935 augusztusában jelent meg a Sziget I. kötete (Dobrovits Aladár, Gallus Sándor, Hamvas Béla, Kerényi Károly és Németh László írásaival), 1936 áprilisában a II. kötet (Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kövendi Dénes, Németh László és Szerb Antal írásaival), mindkettő a Stemma munkaközösség műhelyében készült: kötetünk Hamvas Béla minden itt megjelent írását tartalmazza. (A Sziget III. kötetében, amely 1939-ben jelent meg, Hamvas Béla írással már nem szerepel: az okokról, alkotói viszonyuk megromlásáról Kerényi Károllyal, műveiben több helyen beszél.) Közöljük ezen kívül még a szorosan ide tartozó, szintén a Stemma műhelyében készült, 1936 őszén megjelent Hérakleitos-kötet (Hérakleitos múzsái vagy a természetről. Pontos irányítás az élet célja felé) Hamvas Béla által írt kísérőtanulmányát.

Végül álljanak itt – mintegy kötetünk mottójaként – Kerényi Károly gondolatai a Sziget kapcsán 1935-ben:

       „[...] Mi többet kell, hogy magunk előtt lássunk, mint a szellemi emberek pozitív vagy negatív illeszkedését és a hatást olvasókra vagy tanítványokra: nem a politika, hanem a lényegkibontás tudós, művészi, de természetes útján, a Szellem és a Föld találkozásából az Egész megujhodását. [...]”

 

                                                           Várhegyi Miklós

„Tegnap Szentendrén, délben ½ 1-kor, befejeztem azt a munkámat, amit még szabadságom alatt kezdtem… Nagy lépést tettem most. Majd meglátod, ha a kis művet elküldöm. Címe: Unicornus” – számol be írásáról Hamvas Béla 1948. szeptember 28-án barátjához intézett levelében. A mű, amely 110 gépelt lap terjedelemben, Hamvas Béla kézírásos javításaival és oldalszámozásával maradt fenn hagyatékában, mintegy három hónap alatt készült el, többek között olyan, szintén készülő művek társaságában, mint a Regényelméleti fragmentum, vagy a Karneval.
A kezdetben „Unicornus” vagy a múzsai beavatás könyve címen megjelölt tervezetbe – a kéziratos jegyzetek tanúsága szerint – Hamvas Béla néhány, már korábban felvázolt munkatervének anyagát is beillesztette. E tekintetben talán az egyik legfontosabb az Ez vagy te (Részben profán, részben hieratikus értekezés) munkacímen kidolgozott feljegyzései voltak, amelyeknek „muzikálisan megkomponált” átdolgozása később az Unicornus végleges szövegének második, Feljegyzések című szakasza alá rendeződött.
A mű gépiratában eredetileg szereplő három fejezetcím (Beszélgetések – Feljegyzések – Epilegomena) közül jóllehet Hamvas Béla az utólagos javítások során a második szakasz címét törölte, azonban az Epilegomena fejezetének szövegében az erre történő utalások változatlanul megmaradtak.
A jelen kiadásban a sajátos szóhasználatot és központozást figyelembe véve az eredeti gépirat Hamvas Béla által javított és véglegesített szövegét követtük.

Palkovics Tibor