Hamvas Béla kiskönyvtár

Az ősök útja és az istenek útja, Hamvas Béla életművének egyik legradikálisabb magyar tárgyú írása, 1943 márciusában született. A kötet az egyetlen fennmaradt gépiratos példány alapján készült.

A Sziget szellemi közösség tanulmánykötetei Hamvas Béla és Kerényi Károly 1934-es kezdeményezésére születtek. Ők ketten az 1920-as évek végén találkoztak, Hamvas könyvtáros volt a Fővárosi Könyvtárban: kisregényeket, elbeszéléseket írt, amelyek kiadatlanok maradtak. 1928-ban és 1929-ben csak egy-egy rövidebb írást publikált, 1930-ban kiadás előtt állt Bizonyos tekintetben című regénye, mely végül nem jelent meg. 1930-tól magyar- és világirodalmi, művészeti tárgyú, valamint a világválsággal foglalkozó írásait több folyóirat is közölte; a Független Szemlével sorsközösséget vállalt: egyik főmunkatársa lett és vezércikket írt az 1935. februári számba.

       1935 augusztusában jelent meg a Sziget I. kötete (Dobrovits Aladár, Gallus Sándor, Hamvas Béla, Kerényi Károly és Németh László írásaival), 1936 áprilisában a II. kötet (Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kövendi Dénes, Németh László és Szerb Antal írásaival), mindkettő a Stemma munkaközösség műhelyében készült: kötetünk Hamvas Béla minden itt megjelent írását tartalmazza. (A Sziget III. kötetében, amely 1939-ben jelent meg, Hamvas Béla írással már nem szerepel: az okokról, alkotói viszonyuk megromlásáról Kerényi Károllyal, műveiben több helyen beszél.) Közöljük ezen kívül még a szorosan ide tartozó, szintén a Stemma műhelyében készült, 1936 őszén megjelent Hérakleitos-kötet (Hérakleitos múzsái vagy a természetről. Pontos irányítás az élet célja felé) Hamvas Béla által írt kísérőtanulmányát.

Végül álljanak itt – mintegy kötetünk mottójaként – Kerényi Károly gondolatai a Sziget kapcsán 1935-ben:

       „[...] Mi többet kell, hogy magunk előtt lássunk, mint a szellemi emberek pozitív vagy negatív illeszkedését és a hatást olvasókra vagy tanítványokra: nem a politika, hanem a lényegkibontás tudós, művészi, de természetes útján, a Szellem és a Föld találkozásából az Egész megujhodását. [...]”

                                                           Várhegyi Miklós

„Tegnap Szentendrén, délben ½ 1-kor, befejeztem azt a munkámat, amit még szabadságom alatt kezdtem… Nagy lépést tettem most. Majd meglátod, ha a kis művet elküldöm. Címe: Unicornus” – számol be írásáról Hamvas Béla 1948. szeptember 28-án barátjához intézett levelében. A mű, amely 110 gépelt lap terjedelemben, Hamvas Béla kézírásos javításaival és oldalszámozásával maradt fenn hagyatékában, mintegy három hónap alatt készült el, többek között olyan, szintén készülő művek társaságában, mint a Regényelméleti fragmentum, vagy a Karneval.
A kezdetben „Unicornus” vagy a múzsai beavatás könyve címen megjelölt tervezetbe – a kéziratos jegyzetek tanúsága szerint – Hamvas Béla néhány, már korábban felvázolt munkatervének anyagát is beillesztette. E tekintetben talán az egyik legfontosabb az Ez vagy te (Részben profán, részben hieratikus értekezés) munkacímen kidolgozott feljegyzései voltak, amelyeknek „muzikálisan megkomponált” átdolgozása később az Unicornus végleges szövegének második, Feljegyzések című szakasza alá rendeződött.
A mű gépiratában eredetileg szereplő három fejezetcím (Beszélgetések – Feljegyzések – Epilegomena) közül jóllehet Hamvas Béla az utólagos javítások során a második szakasz címét törölte, azonban az Epilegomena fejezetének szövegében az erre történő utalások változatlanul megmaradtak.
A jelen kiadásban a sajátos szóhasználatot és központozást figyelembe véve az eredeti gépirat Hamvas Béla által javított és véglegesített szövegét követtük.

Palkovics Tibor