Speak Easy

1947 tavaszától az ősz végéig Hamvas Béla az Óda a huszadik századhoz kapcsolódva még három másik, hasonló hangvételű esszét is kidolgozott – ezek: A fekete művészet – Hiedro Lascaro és a lascarizmus – Paradoxon az igazságtalanságról –, amelyeket az Ódával együtt SPEAK EASY kötetcím alatt foglalt nagyobb egységbe. Jóllehet Hamvas megfogalmazásában a „speak easy” kifejezetten az „arrogáns világnézeti tanulmány” ellen-műfajaként keletkezett, azonban ami a négy esszét tárgyuktól függetlenül és közös hangnemük mellett egybekapcsolja: az „esprit de vigilance” – az éberség szellemének sajátos megnyilatkozása. A „speak easy” valójában egyszerre szellemi magatartás, s ugyanakkor egyfajta nyelvi-stilisztikai tér, amelyben egy sajátos oszcilláló mozgású irónia működik, ahol minden egyszerre „igen is meg nem is”, az ellentétek felszabadítása és egymásba játszása. Hamvas számára ebben az állítva tagadó és tagadva állító mozgásnak a sosem nyugvó egyensúlyában valósul meg az, ami által a szellem el tudja kerülni a lezártságra és befejezettségre irányuló önkéntelen és kényszerítő hajlamát, amely „a dolgokat készen, lezárva akarja látni, – megoldva, megfejtve, végleges állapotban”, s ami valójában „az ember befejezetlenségéből, az egész lét nyíltságából, minden élet lezárhatatlanságából következik”. Munkája most jelenik meg első ízben.