Az első magyar Platón-összest, amelyben eredetileg ezek a fordítások megjelentek, nehéz lenne radikálisabb szempontok szerint bírálni, mint 1943-ban maga Hamvas Béla tette: „A fordításról magáról nem kell sokat beszélni; megjelenése percében már elavultnak tekinthető. Platón fordítására tulajdonképpen minden nemzedéknek szüksége lenne; és pedig nem azért, hogy Platónt újabb és újabb nyelven modernizálja, hanem, hogy az újabb és újabb nemzedékeket saját nyelvükön platonizálja. [...]”
Hamvas Béla a Magyar Filozófiai Társaság életében 1937-től kezdve nagy aktivitással vett részt: az Athenaeumba, a Társaság folyóiratába tanulmányokat és könyvismertetéseket írt, a vitaüléseken rendszeresen hozzászólásokat vállalt, és előadásokat is tartott (1941-ben például felolvasta A tibeti „Halottak könyve” című dolgozatát).
A Magyar Filozófiai Társaság kiadásában 1943-ban jelentek meg először magyarul Platón összes művei, két kötetben, bibliapapíron, 2311 sűrűn nyomtatott oldalon. Az akkori körülmények között a könyv nem volt olcsó, mégis nagyon hamar elfogyott. A kiadás számára – Hamvas Béla mellett – Kövendi Dénes, Faragó László, Szabó Miklós, Halasy-Nagy József, Nagy Ferenc, Papp János, Szabó Árpád és Magyaryné Techert Margit fordítottak, a régebbi fordítások közül a kiadás átvette Péterfy Jenő és Gyomlay Gyula klasszikus fordításait
Hamvas Béla életművében a műfordítások rendkívül előkelő helyen állnak, ezeket a Platón-fordításait azonban csak kevesen ismerik. Kötetünk három platóni dialógust (Menón, A kisebb Hippias, A nagyobb Hippias) tartalmaz, melyeket Hamvas Béla fordított, és amelyek majdnem nyolcvan év után most jelennek meg először új kiadásban.
