A XX. század legnagyobb magyar regényének is nevezett Karnevál Hamvas Béla legfontosabb és legnagyobb szabású műveinek egyike, a „tízezer bőrű tűzgyermek”, vagyis a Lélek átvalósulásának és „csodálatos változásainak” története, az „egészre való emlékezés mámorából” megszülető látomása. A regény hét lépcsője során végigvonuló személyeknek és alakzatoknak, jobban mondva, maszkokká sűrűsödött őrületeiknek a forgataga egyfajta „sorskatalógus”, avagy – miként Hamvas mondja – az a „nagy tükör, amelyben önmagam teljességét megnézem és lemérem a derű és a humor jegyében.” Ebben az átfogó „önlátomásban” azonban együtt van a teljes „világ-, sors-, és életlátomás” is – benne van a „terek és idők egysége az elmúlhatatlan pillanatban.”
