Az ősök nagy csarnoka című gyűjtemény Hamvas Béla egyik legnagyobb és legátfogóbb szellemi vállalkozása, amelyben a keleti és nyugati tradíció egy-egy kiemelkedő szövegét, a nagy archaikus egységek legfontosabb iratait és szentkönyveit gyűjtötte egybe. A munkát az 1940-es évek első felében kezdte meg, sokszor reménytelennek tűnő időszakokban és helyszíneken – mintegy az ember és mű kölcsönös támaszaként – folytatva tovább életének legvégső szakaszáig. Ennek eredményeként a legkülönbözőbb hagyományok – a görög és egyiptomi, indiai és tibeti, kínai és japán, mexikói, héber, muszlim és a keresztény világ – szellemi horizontjait járta be és tárta fel, a kiválasztott szövegeket lefordította, majd megvilágító erejű kommentárokkal és tanulmányokkal látta el. Az ősök nagy csarnoka első két kötetében a keleti világ és szellemiség meghatározó művei kerültek bemutatásra.
