Hamvas Béla: Zöld és lila – Részlet a Patmosz c. kötetből. Elolvasom
Shopping cart
0 Ft
A Karnevál világirodalmi előzményei

Előadássorozat Hamvas Béla halálának 50. évfordulója alkalmából

Hamvas Béla Alapítvány, 2018.

Előadó: Dr. Nyitrai Tamás, nyelvész

Hamvas Béla legjelentősebb irodalmi alkotása, a Karnevál a világirodalom olyan remekműveivel hozható összefüggésbe, mint Dante Isteni Színjátéka, Cervantes Don Quijotéja, Shakespeare drámái, L. Sterne Tristram Shandyje, E.T.A. Hoffmann elbeszélései, Gogol Holt lelkek és Dosztojevszkij Ördögök című regénye; Musil Tulajdonságok nélküli embere vagy J. Joyce Ulyssese

Az említett művek – és joggal bővíthetnénk a felsorolást Rabelais, Swift, Pirandello, Bulgakov és mások műveivel – lényege az emberi létezés univerzalitásának fájdalmas elvesztése, és a visszahódítására tett heroikus vagy éppen komikus kísérletek ábrázolása – az adott kor és kultúrkör történeti körülményei és jelmezei között.

A 90 perces előadásokra az alábbi időpontokban kerül(t) sor:

Felvételek
Hamvas Béla a Karneválban
Nekrológ Hamvas Béla halálának 50. évfordulójára

– Részlet Nyitrai Tamás készülő könyvéből –

(A Karnevál világirodalmi előzményei)

Pedig itt a nagy alkalom! Hölgyeim és uraim! Miért ne lehetnék mindenki – én? Miért ne próbálhatnám fel az összes álarcot? Ez hogy áll? Ugye rám sem ismer, asszonyom. El se hinné, uram, hogy ez is én vagyok. Meg az is. Még a legőrültebb is. Én, Hoppy Lőrinc, ipszilonnal! Ki hinné ezt el? Az összes mászolygásával és hőbölygésével és remegékeny borzanatával, a három gyanócával, akik… Talán nem vagyok elég jó Horatio hazafias kultúrszavalatában?

Vajon ki dönti el, tisztelt asszonyom, hogy melyik maszk mögött ki rejtőzik. És ha én rejtőztem el mindegyik mögött? Minden okom megvolt rá. Mert hogyan tudtam volna mindazt, ami bennem forrongot és lázadt és dúlt és lappangott és örvénylett és hallgatott önnön egy személyemben megjeleníteni? Erre csak költők képesek. Szerencsére nem vagyok az. Hát szétosztottam magam. Igen, ennyi felé. Szétkószáltam magamból. Erre is, arra is meg másfele is. Egyszerre két úton indultam világgá. Mit két úton! Háromszáz út labirintusán! És felülről néztem – elátkozott Radafuk, én! –, hogy tévelygek, hogy keresem az egyetlen kijáratot, ami a bejárat, és közben azért gondom legyen a Szörnyet megölni, hogy elnyerhessem a segítőkész királylány kezét, akit aztán mégis ott hagyok születendő gyermekével együtt Naxos kies szigetén.

Mennyi mindenkivé kellett válnom, hogy megmutassam – magam. Pedig már azt hittem, tudom, ki vagyok. Hét inkarnáció szerepeit játszottam el születésemtől kezdve 53 éves koromig! És akkor jött Fillérné. Az uzsorásnő. Tehetségtelen szédelgése, elhaló panaszai, végső erőfeszítései, hogy valahonnét előkaparjon még egy… Nem. Ezt nem bírtam kihagyni. Ezt a szerepet olyan megtévesztően rosszul eljátszani, ahogy csak lehetséges. Talán sikerült. Ítélje meg ön, kisasszony. Ugye érzett részvétet? Persze nem a satrafa, hanem a vörös hajú fogalmazó iránt, aki rá volt szorulva arra a nyomorult kölcsönre. Mennyivel könnyebb dolga volt Raszkolnyikovnak! Nem? Egy jól kitervelt baltacsapás, és…

Hát hol tehettem volna meg én mindezt, ha nem a Karneválban? Ebben a párját ritkító Noé bárkájában, amely át akarta menteni az emberiség minden őrületét olyan időkbe, amikor új generációs démonok árasztják el a világot. Egyik figurámtól sem tudom megtagadni a fájdalmas együttérzést – ahogy Dante is mint valami holttest zuhan a földre Francesca és Paolo szerelmi tragédiája hallatán –, ha arra gondolok, milyen ártatlanok voltak ők a maiakhoz képest!

Eljátszani Bormester Mihály tévelygéseit a félénk gyermekkortól a szerencsétlen házasságon, a két személyre szakadt világjáráson át és önmagára találását a túlvilági alászállásban és az evilági pokolban, amelyből oly megbékélve lép ki, mintha nem a fél világ pusztult volna el körülötte!

Vidal szerepe volt a legnehezebb. Nagy kísértés. Okosnak lenni és mindent látni. Lerántani mások maszkját, de végül gyáván meghúzódni a sajátja mögött, és megelégedni a vággyal, csupán a vággyal, hogy egyszer megpillanthassa a valóság felébresztő fényét, de azt is csak egyetlen pillanatra!

Itt tettem le a tollat. Innét már nem volt több vállalható szerep ebben az Apokaliptikus Színjátékban.A beálló csöndben ismét önmagam lehettem. Egyként, szerepek nélkül. Talán az utolsó jelmezben, amelyet még magamra ölthettem: a nevezetes névtelen szürke munkaruhájában.

Kondor Béla: Zuhanás
Kondor Béla Zuhanás, 1966
A készülő könyv ismertetője

Mind az öt mű középpontjában a szeretet, illetve a szeretetlenség áll. Danténál az Opus Magnum értelmében a földi szerelem lényegül át Beatrice személyében a szeretet égi fényévé; Cervantes művében Don Quijote életeszménye Sancho Panza materiális szemléletével lép szövetségre, mígnem együtt hozzák létre az emberi szeretet és hűség művét; Sterne szatírája kíméletlenül éles fénnyel világítja át az embert és viselt dolgait (vesszőparipáit), míg nem marad más, mint az egymás iránti szeretet és együttérzés a Shandy-testvérek, Trim és Yorick alakjában; Dosztojevszkij regényében a megszabadító szeretet műve csupán az evangéliumi mottóban valósul meg, helyét a történetben a másikon való élősködés és az emberi viszonyokat szétziláló manipuláció veszi át; Hamvas apokaliptikus színjátékának szereplői csupán maszkok (az elbeszélő Bormester Mihály és az író kivételével), amelyeket a szeretetlenség és a félreértett szeretet démonai mozgatnak. 

Az öt remekmű az ember isteni eredetű, tiszta tudatának alászállását és felemelkedésének lehetőségeit követi nyomon 630 év keresztmetszetében, mint egy kicsinyített Kali Yuga-korszakban.

Míg az előadások az elhangzó szó személyességével, a közönséggel folytatott interakciókkal és a művekből idézett szövegek párbeszédével igyekeztek a művek iránt érdeklődést kelteni, a bővített, írott szöveg a szerző és az olvasó intim párbeszédévé kíván válni, miközben bőségesen idéz a tárgyalt művekből, és kutatja összefüggéseiket.

A szerző könyvében szabadon használja az említett művek változatos dramaturgiai megoldásait, mintegy belülről közeledve az alkotásokhoz.

Ludovico Ottavio Burnacini Törpék és maskarák, 1680
A szerzőről

Nyitrai Tamás Budapesten született az elmúlt évezred utolsó századának ötvenkettedik esztendejében, március idusa előtt két nappal. 24 évesen magyar-olasz szakos tanári diplomát szerez az ELTE Bölcsészkarán. Ezt követően negyven évig az olasz nyelv és kultúra magyarországi terjesztésével foglalkozik a köz- és felsőoktatásban, továbbá a könyvkiadásban. Munkásságát 2004-ben az Olasz Köztársaság Elnöke az Olasz Lovagrend harmadik fokozatának érdemrendjével; az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014-ben Bonis Bona a Nemzet Tehetségeiért díjjal ismerte el. A 90-es évek elejétől kezdve olvassa Hamvas Béla műveit. 2017-től beszél – most ír is – róluk.

Megosztás: