Nyitrai Tamás: Könyvem módszerének és műfajának meghatározása

Könyvem a Karneválról nem tudományos traktátus, akadémiai székfoglaló, vagy konferenciára való felolvasmány. A szcientifikus – saját tárgyába fulladó – megközelítés nem az esetem.

Témám megközelítése élményközpontú. Belerántani az olvasót a művek sodrásába: hadd kapkodja a levegőt! hadd lubickoljon benne! hadd lebegjen a felszínén! hadd merüljön a mélyére! hadd szárítkozzon a partján! hadd csobbanjon újra! – mikor mire ad módot dramaturgiám és az idézett szövegek. Ezt tanultam Dantétól, Cervantestől, Sterne-től, Dosztojevszkijtől és Hamvastól. Nem rossz iskola. Milyen eredménnyel jártam ki? Ítélje meg az olvasó maga.

Művekről távollétükben nem érdemes beszélni. Meg kell idézni őket, hogy élővé váljanak: önmaguk, nem pedig kiagyalt teóriák illusztrációjává. A teória csak madzag a paprika fűzérben. Végül nem a madzagot, hanem az ízletes paprikát fogyasztjuk el. Addig viszont maradjanak együtt: szebb így a látvány. Koszorúként még a fejünket is díszíthetik.

Milyen műfaj felel meg ennek a törekvésnek? Vegyes. Leginkább a színjáték: isteni, emberi, shakespeare-i. Körmenet, bábszínház, álarcosbál. Az értelem petárdáival megvilágítva. Nem energiatakarékos halogénizzók, hanem fel-felvillanó fénypászmák, sziporkák, időnként vakító görögtűz.

Ezt tartom méltónak Dantéhoz, Cervanteshez, Sterne-höz, Dosztojevszkijhez és Hamvashoz.

Nyitrai Tamás

Webáruház készítés