Hamvas Béla: Zöld és lila – Részlet a Patmosz c. kötetből. Elolvasom
Shopping cart
0 Ft

Patmosz I-II. (2 kötet)

Raktáron

A Patmosz esszégyűjteménye Hamvas Béla időskori, végsőkig letisztult szemléletének foglalata, amelyet „segédmunkási-raktárosi száműzetése” alatt vetett papírra 1958-64 között, s amelynek átfogó gondolati ívében olyan témákat szólaltatott meg kristályos világossággal, mint az idill és létrontás, moralitás és művészet, az egyszerűség, a kezdet, a tiszta élet lehetősége, vagy épp a szellemi megvalósulás legintenzívebb kérdései.

5 990 Ft

Kategória:

További információk

Oldalszám

762

Sorozatszám

3-4.

Kiadás éve

2004.

Sorozat

Hamvas Béla-életműsorozat

Műfaj

Esszék

Tartalomjegyzék

PATMOSZ I.:

Direkt morál és rossz lelkiismeret
Csontváry nagy cédrusa
Elmélet és teória
Humanizmus
Németség
A rántottleves
Szabó Lajos vagy az egyetlen rendszer
Messianizmus és diktatúra (Utóirat Szabó Lajoshoz)
Északi korona
A mű elégetése
Az ágy
Korszenvedélyek utólagos igazolása
Zöld és lila
Várakozás
Államok kialakulása
Protektorátus
Fiziognómia
J. D. vagy a beavatás
Megrendelés
A Waldstein szonáta
Démoszthenész
Interview
Metapoiésis
A Jóisten uzsonnája
Hódolat a megújulás előtt
Vjeszij (Szigaljevizmus)
A dolgokból elég
Tanguy vagy a logisztika misztikája
A kétzongorás szonáta
Értekezés a közigazgatásról
Függelék a középszerűségről
Three points
V. J. vagy a megvalósulás
Orpheusz

PATMOSZ II. – PATMOSZ III.

Előszó a Bűn és bűnhődéshez
A tapintatlan (Démon és idill)
Mirázs
Az életmű – (Megjegyzés az életműhöz)
Levél V. J.-hez
Cseresznyét szedni
A senki
Utószó a valakiről
Kiengesztelődés

Idézet

„Régebben az életet feláldozták a túlvilági üdvnek. Később a túlvilági üdvöt feláldozták az életnek. Így az életet és a túlvilágot kettészakították. Az élet megbecsülhetetlensége abban van, hogy aki tudja, annak minden pillanatában az örök nyílik meg. Erről csak a régiek tudtak. Az örökért nem kell küzdeni, azt nem kell jótettekkel megérdemelni, mert az nem jutalom, hanem tény. Észre kell venni. Itt van mindig és mindenkinek.” (Hamvas Béla: Patmosz I.)