Hamvas Béla: Zöld és lila – Részlet a Patmosz c. kötetből. Elolvasom
Shopping cart
0 Ft

Művészeti írások II.

Raktáron

Hamvas Béla életének már korai ifjúsága óta mintegy legbensőbb igényét és közegét jelentette a művészetek világa. Szemléletében a művészet a töredékes és lefokozott emberi életben a lét magasabb valóságára nyíló intenzív érzékenység és éberség, ugyanakkor olyan életgyakorlat és a létezésnek az a területe, ahol az ember „igazat csinál azáltal, hogy igazabbá lesz és igazabb lesz azáltal, hogy igazabbat csinál.” A Művészeti írások I-II. kötete az 1930 és 1965 között e tárgyban keletkezett írásait foglalja magában. Míg az első kötetben főként a képzőművészeti és művészetelméleti írások kaptak helyet, addig a második kötetben zenei és irodalmi vonatkozású munkáit gyűjtöttük egybe. A két kötetben olvasható írásokon kívül a fenti időszakból Hamvas Bélának még számos művészeti tárgyú munkája született, azonban ezeket később olyan nagyobb egységekbe sorolta, mint a Babérligetkönyv, az Arkhai vagy a Patmosz esszégyűjteményei, amelyek az életműkiadás részeiként már megjelenésre kerültek.

2 990 Ft

Kategória:
Megosztás:

További információk

Oldalszám

408

Kiadás

2014., első kiadás

Sorozatszám

27.

Sorozat

Hamvas Béla-életműsorozat

Műfaj

Esszék

Tartalomjegyzék

Schumann
A Liszt-jubileum
Bartók
Aldous Huxley és a véleményregény
Osbert Sitwell
Suarès
Ernest Hemingway regényei
Egy amerikai Bourget
John Galsworthy
Galsworthy
A „sötét nap” költője: David Herbert Lawrence
Aldous Huxley, a homéroszi angol
Három kép a magyar írás galériájából
Egy új Ady-revízió
A XX. század angol regényírói
John Cowper Powys
A halhatatlanság híradása: Wordsworth
A modern Amerika regénye
Eliot versei és tanulmányai
Három Goethe-töredék
Eliot
Sanctus Januarius
Világirodalmi távlatok
Lernet-Holenia
Jeffers
Poetica metaphysica
James Joyce
A száz könyv

Idézetek

„A zene gyermeki nyelv, amely éppen egyszerűségével tud elmondani a világról mindent. Zene csak ott fakad, ahol közvetlen, könnyű és természetes kedélyben fellép az életnek valamilyen rejtélyes bomlottsága. Ez a zene gyönyörűsége és veszélye, ezért tiltja ki Platón államából és ezért használja fel Kung-ce a leghatékonyabb nevelés eszközének. Az egyik művészet a világ képszerűsége, a másik a plasztikus volta, a harmadik a kimondhatósága. A zene a világ zengése, „viewless wings”, ahogy Keats mondja. Mindennek van zenéje, – a fénynek is. És nem is tehetség dolga észrevenni.” (A Liszt-jubileum)

„Minden feltétel nélkül meg kell állapítani és fenn kell tartani azt, hogy a költői létet nem a nosztalgia vagy a menekülés teremti és táplálja. A költészet nem olyan hídon való átjutás, amely nincs sehol. A vallástól és tudománytól éppen az választja el, hogy nem az átélés töredékességéből, hanem teljességéből fakad. Nem abból növekszik, hogy valamit meg akar „oldani”, hanem abból, hogy valamit tud. A költő tudása az, hogy ez a világ nyílt és egységes egész; kozmosz az alétheiában – a rejtőzetlen világegyetem. Ezért tárul fel benne a világ mélysége, ezért teljes. Ezért: pillantás minden lét gyökerének alapjára.” (Poetica metaphysica)