Hamvas Béla: Zöld és lila – Részlet a Patmosz c. kötetből. Elolvasom
Shopping cart
0 Ft

Arkhai

Raktáron

Az Arkhai esszégyűjteménye az ősi és ókori kultúrák egy-egy ránk maradt emlékéről – perui vázákról, indián szőttesekről, Vénusz ősi és antik szobrairól, templomokról és kövekről – szólva idézi meg az archaikus idők mindennapi valóságát, művészetét és szellemét: hogyan lehetett e korokban a legkisebb dolog is a világ tengelyévé, a lélek megvalósulásának útjává, hogyan fogalmazódik meg minden egyes dologban maga a Mindenség.

A kötet további nagy esszéi közül Májá címen a világot átszövő nagy varázslatról olvashatunk; a személy és közösség, a szabadság és valóság összefüggéseit vizsgálja a regény formájának kibontakozásán keresztül a Regényelméleti fragmentum című írás; végül a jelenkor és önmagunk uralkodó eszméit és démonait, rögeszméit és kísérteteit teszi mérlegre ironikus-szatirikus esszéjében a nevetés eszközével a kötetet záró Óda a XX. századhoz.

2 990 Ft

Kategória:
Megosztás:

További információk

Oldalszám

428

Sorozatszám

7.

Kiadás

2012., első kiadás

Sorozat

Hamvas Béla-életműsorozat

Műfaj

Esszék, tanulmányok

Tartalomjegyzék

ARKHAI
Az esquilinus-i vénusz
Az olympiai Apollón
Az Aphaia-templom
A meloszi sejtház
Inka kövek
A perui vázák
Indián szőttesek
A halottasének
Az észak-amerikai petroglifák
Stonehenge, a szikla extázisa
A willendorfi Vénusz

MÁJÁ

REGÉNYELMÉLETI FRAGMENTUM

ÓDA A XX. SZÁZADHOZ

Idézet

„Arkhai görögül annyit jelent, mint kezdetek…, mint alap, bázis, ősnyelv, őskép, ősforma, minden, ami forrásszerű… Ez az istenek világa, és ennek a világnak határa az, amit az ember még lát, de már nem látja, amit még érez, de már érezhetetlen, ami számunkra még megnyilatkozik, de már rejtve marad.” (Arkhai)

„A májá szanszkrit szó és varázslatot jelent… A varázslat megkerülhetetlen. Miért? Mert benne vagyok, és létem leleplezhetetlen feltétele. Annyira leleplezhetetlen, hogy ez az, amit természetnek látok, és természetesnek látok… A varázslat a legnagyobb; nála csak egy nagyobb van: a valóság. A tárgyak és lények világa a legnagyobb; nála csak egy nagyobb van, mögötte a személy világa. A természet mögött az élő, a teremtő, a mágikus szubjektum.” (Májá)

A regény annak fölfedezése, hogy mindenki üdvtörténetét éli. Mindenki hibáit és gyarlóságait és rongáltságait tatarozza és a lehető legmagasabb üdvre tesz erőfeszítést. De nem valamely kényszer befolyására, hanem magától értetődően és tökéletesen szabadon. (Regényelméleti fragmentum)

„Az egyetlen lehetőség, hogy kísérteteinket elviseljük, ha kinevetjük őket… Ma kísérteteink újra olyan félelmetes hatalmat nyertek felettünk, hogy egyébként sem egészen veszélytelen életünk, ha a fehér humort (élesen megkülönböztetve Szókratész fekete, mindenáron javító, saját őrületét másra kényszerítő humorától) nem gyakoroljuk, elviselhetetlenné válik.” (Óda a XX. századhoz)