Hamvas Béla: Zöld és lila – Részlet a Patmosz c. kötetből. Elolvasom
Shopping cart
0 Ft

Megjelent kötetek

„Az emberi lét nagy témái nem változtak. Mindig ugyanarról volt szó: Lao-cénél, Órigenésznél, Eckhart mesternél, Emersonnál. Az emberiséget éppen az teszi, hogy létének minden témája örök.”

„A hiteles nyelv az igazság.” (Szilveszter)

„A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves.”
(A rántottleves)

„Ha feljutok a mennybe, az egész világot magammal emelem.”
(Mirázs)

„A legmagasabb rang, amit nálam valami elérhet, hogy meditációs tárggyá lesz.”

A Tabula Smaragdina mondanivalója a következő. Ha az ember az Egy varázslatának műveletét végre akarja hajtani, műveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is – átvitellel ugyan, de – minden az Egyből keletkezett.

Arkhai görögül annyit jelent, mint kezdetek. (…) a görög szó megfelelője: a latin principium. Jelentése az, hogy kezdet, alap, bázis, ősnyelv, őskép, ősforma, minden, ami forrásszerű…

„Az éberség az ember metafizikai érzékenysége. Meta ta phüszika pedig annyit jelent, hogy: túl a természeten.” (Scientia sacra I.)

„Kinyilatkoztatásnak hívja a hagyomány az első teremtésre vonatkozó első gondolatokat, a dolgok ősi értelmét, őscélját, a teremtés misztériumát, a világ életének törvényeit.” (Scientia sacra II.)

„Jézus felszólította az embert, hogy az Isten-ember azonosságot magába vegye fel. Csak más megfogalmazásban mondja ugyanazt, amit a Védánta: aham Brahman aszmi – én Isten vagyok. Az Atya és én egyek vagyunk – ani vha-av échad. Ugyanaz, amit az arab hagyomány mond: ana hoa – én az vagyok.” (Scientia sacra III.)

Vidal a napsugarakat nézi. Állandó rossz közérzetem volt. Féltem hozzányúlni. Úgy éreztem, amit csinálok, az tilos. Maszkját leveszem. Ismeretlenségben volt tetteivel és életével, és ezt a maszkot én most leveszem. Ilyen előjoga csak a túlvilági bírónak van. Mi csak így rejtve élhetünk.

N°14 Sarepta (2018., második kiadás)

Az „alapállás” (…) – válasz arra a felszólításra: Beszélj úgy, hogy lássalak.
A nap leszállt, és itt ülök a tölgy alatt. Az asztalon egy-két könyv hever, és rendetlen halomban sok lap fehér papír, üresen vagy tele. Középen kancsó és benne bor, vérszín, tüzes, keserű. Már elfogyott csaknem egészen. Iszom. Olyan egyszerű. Bor és alkonyat.
Ha a világ végtelenségéből indulsz ki, az igazságot sohasem fogod elérni. Valamit akkor ismersz meg, ha abban annak személyes érdekeltségét, aki alkotta, megérted. Azt, hogy annak, aki azt alkotta, fontos volt. Aki a végtelenségből indul ki, a számhoz jut el. Aki a kimeríthetetlenből indul ki, megtalálja a dolog lényegét. Amíg az alkotó érdekelve van, a dolog fennáll, ha az érdek nincs többé, a dolog elenyészik. Amit gravitációnak hívunk, az a dolgokban levő személyes hangsúly.
A titán arról ismerhető meg, hogy ő maga kevély; és arról, hogy mellette van a szirén. A szirén a titán asszonyi fele és belső fele, ahogy a titán a szirén férfi fele és belső fele. Ami a titánnak az erő, az a szirénnek a bűbáj. De a kettő tulajdonképpen egy. Az a mód, ahogy az asszony a mértéket elveszti, és nem tud alázatos lenni, és önmagát asszonyfölöttivé teszi, hogy a zsákmányt elragadja s rajta uralkodjon: a bűbájos csábítás. Az a mód, ahogy a férfi a mértéket elveszti, és nem tud alázatos lenni, és önmagát emberfölöttivé teszi, hogy a zsákmányt elragadja s rajta uralkodjon: az erő. A bűbáj a nő ereje, ahogy az erő a férfi bűbája.

Átman isten megcsalja önmagát, saját magát önmagában elképzeli, hogy álomban és ébrenlétben a sokaságot megismerje. Ezt mondja a Véda, és így igaz.

Rafael, a szent angyal, aki mellettem volt, így szólt hozzám: Ez a Bölcsesség fája. Ennek a gyümölcséből evett ősapád és ősanyád, akik előtted éltek. A bölcsességnek részesei lettek, és szemük megnyílt, és az igazság kertjéből kiűzettek.

Böhme a világirodalom legnehezebb szerzője. E nehézséget azonban sem az előzetes ismeretek, sem a hagyományban való jártasság, sem a vallástörténeti tudás, sem a spirituális tájékozottság nem tudja megoldani. (…) E páratlanul álló nehézség sajátos egyszerűségben van. Az egzakt meghatározás a következő: az egész világirodalomban Jakob Böhme műve az, amelynek fundamentuma a szellemben koldus ember.

A Múzsai beavatás alapja és kiindulása: Krisztus – Orpheusz, a teljes hagyomány, a teremtés, a történet, a megváltás egysége. A Logosz szpermatikosz és az inkarnált logosz Egyben. A régiek csak a költészetet ismerték. Krisztus a költészet alkalmazása (realizálása) az ember saját életére. A költői létezés – a zsidó, moralista vallás ellen – a hindu ismeretelmélet ellen – a görög objektiváció („mű”) ellen.

GULYÁS PÁLNAK

Kedves Pálom, még hónapokkal ezelőtt, amikor Demény elhozta küldeményedet, az Isten békéjét, első felbuzdulásomban és örömömben írni akartam. Azóta feleségem megbetegedett, s most már vagy tizenöt hete marcangolom magam a könyvtár és az otthoni kötelességek között. Magam szerzek be mindent – cseléd persze nincs, pénz kevés, a többit tudod. Nehéz idő volt. Most már jobban van, és talán hamarosan felépül. Értesíts pontosan hol leszel és mikor, itt Pesten. Hacsak egy órat is eltölteni Veled, milyen jó lenne! Versköteted megjelenik? Legalább lesz olvasnivalóm nyárra – remélem az idén nem kell Oroszországba mennem, sem egyéb háborús helyekre. Harmadik éve nem pihentem – hogy vágyom arra, hogy néhány jó könyvvel valahova elvonuljak! A hangod! Milyen különös! Milyen hangja van minden szónak, amit leírsz! Erről akarram írni az Isten békéjével kapcsolatban. Ez az, ami e kis levelezőlapon is megragad. Hallani szeretnélek azon az ünnepségen. Írd meg, mikor és hol lesz. Addig is ölellek szeretettel: Béla.

1943. V. 17.

Az ősasszony nem lehet meztelen. Az, aki az üres, a megfoghatatlan létet felöltözteti, aki önmagából ruhát sző neki, a képet, a hangot, a minden érzékek változó, elmúló és megújuló skálájából, az az ősasszony. Meztelen csak a vadember, a primitív, aki nem képes színeit kibontani, színeivel azonos lenni, ezért kénytelen a színeket és formákat magához kötni, ezért tetoválja magát.

A greek’s-eyes view – a görög szemmel való látás, a görög perspektíva az egyedüli hely, ahonnan Huxley munkáit a maguk teljes jelentőségében meg lehet érteni.

(…) Jónás türelmetlenül hallgatta végig a részt, aztán felállt.
– Megyek – mondta –, megyek, mert hivatásomat és életem feladatát kell teljesítenem.
A sintér visszatartotta.
– Még csak ezt a részletet hallgasd meg – szólt –, amikor a költő feltámad halottaiból és megszerzi a szerelem istennőjének pártfogását, aki aztán pacsirtává változtatja. Ebben a részben leírom a pacsirta dalát, ami vetekszik, sőt lefőzi Miltonnak híres madárdal-részletét. Figyelj csak:

Cserem-bom be-be pi-pi-piii
kreu-kreu lali-lali tiúúú ráá
Cserem-bom be-be pi-pi-piii
tiú-lala tiú-lala tok-tok-tok…

A rendészet élén a főkapitány állt. A kerületi kapitányok: a polgármester fia, unokabátyjának mostohatestvére, a püspök unokaöccse és nővére sógorának bátyja. A főtanácsosok: a főkapitány vejének öccse, a polgármester második házasságából származó leányának férje, a polgármester apósának bátyja és a püspök második unokatestvérének veje.

A nevelés eszménye ma is már az, hogy az ember, aki iskoláit végigjárja, vigyorgó idióta legyen, vasegészségű, problémátlan, úgynevezett jókedvű lény, arcán a keep smilinggal, vagyis a montessori mosollyal, akinek a komolyság iránt semmi érzéke, nincs benne finomság, elmélyedésre való hajlam és tiltakozik a szellem befogadása ellen.

Megosztás: