Hamvas Béla
1897 - 1968
Hamvas Béla a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája. Hatalmas műveltségének és átfogó szemléletének látóterében foglalkozott a művészetelmélet és kultúrtörténet kérdéseivel, társadalmi és filozófiai kérdésekkel egyaránt. Életművének középpontjába azonban az emberi lét és élet alapkérdéseit, az ember végső önazonosságára vonatkozó örök kérdéseket, valamint az ezekre megfogalmazott válaszokat állította – akkor is, amikor az ősi szellemi hagyományokról és művészetekről írta magával ragadó és gyönyörűen megformált esszéit, de akkor is, amikor regényeit, elbeszéléseit vagy filozófiai tanulmányait fogalmazta.
Az 1950-es évek elején született Karnevál című regényében a következőképp indítja el a cselekmények hatalmas folyamát: „Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie? Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” – Ezt kutatva járta be és – ami még lényegesebb – emelte önmagába, miként maga mondja: „ötezer év bölcsességét”, az ősi keleti és nyugati kultúrák szellemi örökségétől egészen napjainkig – mégpedig olyan egyetemes orientációval és átfogó szemlélettel, olyan írói színvonalon bontva ki mindezt, amely valóban kivételesnek mondható.
1897
Hamvas Béla megszületik Eperjesen.
Édesapja, Hamvas József, evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író (1871-1948).
1898
A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus Líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.
1914
Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.
1916-1917
Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.
1919
Novemberben édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.
1919-1923
A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.
1923-1926
Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál.
1928
Házasságot köt Angyal Ilonával.
1928-1948
Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban.
1935-1936
Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget kört.
1936
Megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.
1937
Házasságot köt Kemény Katalinnal.
1940-1944
Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 – orosz frontszolgálat.)
1943
A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).
1943-1944
Megírja a Scientia sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.
1945
Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.
1945-1948
Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.
1946
Az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című szemelvény- gyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)
1948
Könyvtári állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.
1948-1951
Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli.
1951
Megírja Karnevál című regényét.
1951-1964
Tiszapalkonya, Inota, Bokod – raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházási Vállalatnál.
1958-1966
Megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.
1964
Másodszor is nyugdíjazzák.
1968
November 7-én agyvérzésben meghal.
