Ez az arckép-vázlat kísérlet az antiszemitizmus egyik oldalának megvilágítására. Mindjárt hozzá lehet tenni – s így bontakozik ki az arckép minden vonása teljes élességében –: az Antikrisztus egyik oldalának megvilágítására. Mint később ki fog derülni, az Antikrisztus abban a pillanatban született, amelyben Krisztus. Nem is lehetett másként. Krisztus megjelenése az ellenerőket negatív polarizációra kényszerítette, vagyis minden ellene irányuló erőt egyetlen pont köré gyűlni kényszerített. Természetes, hogy itt nemcsak földi erőkről van szó. Krisztus megjelenése a világegyetemben működő minden Hatalmat színvallásra szólított fel: velem, vagy ellenem – aki nem csatlakozott hozzá, annak ellene kellett foglalnia állást. A Krisztus ellen állást foglalt Hatalmak tömörülési középpontját hívjuk Antikrisztusnak, s ez az antikrisztusi középpont különböző emberi alakot ölthet: kor, nép, történeti helyzet, faj, osztály, világnézeti, lélektani, biológiai tényezők legkülönfélébb csoportosulása révén számos arculatot vehet fel. Ennek az antikrisztusi középpontnak egyik legfontosabb arculata az, amely az antiszemitizmusban él.

Mereskovszkij felveti a kérdést, hogy kicsoda volt Krisztus halálának közvetlen oka? Ki volt: a tettes? Júdás tettességét elveti. Júdás az antikrisztusi Hatalmak tömörülési középpontjától elég nagy távolságban áll. Júdás áruló volt, de még sohasem jutott eszébe senkinek, hogy őt Antikrisztusnak nevezze. Júdás előretolt pozíciót foglalt el – közkatona volt, aki a fegyvert elsütötte, de az „értelmi szerző”, – a tulajdonképpeni tettes nem ő volt. Egyébként is Júdás felelősségének kérdését azért is fel kell vetni, mert nála a „gyarlóság” mentő körülménye döntő módon jelentkezik. Az Antikrisztus nem gyarló. Ő a felelős, – az értelmi szerző, – a tulajdonképpeni tettes. – Azt a feltevést, hogy a tettes a „nép” volt, hamar és határozottan el kell ejteni. Tudjuk, hogy a nép esetében nem a gyarlóság, hanem a „megbízhatatlanság” mentő körülménye hozható fel. – Pilátus problémáját szintén ki lehet rekeszteni. Pilátus a helyzetet „nem értette” és ezért a felelősség nem eshetett rá.

Ki volt az, aki a helyzetet értette, aki nem volt megbízhatatlan és nem volt gyarló, – aki az értelmi szerző volt, – a tulajdonképpeni gyilkos, – a tettes. A főpap? Nem. Mereskovszkij azt mondja, hogy a tettes Channan volt. Channan magas papi tisztséget viselt, de már rokona javára lemondott és magánemberként élt úgy, hogy a tulajdonképpeni befolyás az ő kezében volt. Egyike volt Jeruzsálem láthatatlan uralkodóinak, sőt – különösen a János-evangélium tanulsága szerint – ő volt Júdea legbefolyásosabb embere.* A Getsemáne-kertben elfogott Jézust a hatóságok egymáshoz küldözgették. A felelősséget senki sem akarta vállalni. Végül eljutottak Channanhoz és ő mondta ki, hogy Jézust meg kell ölni. Channan volt Júdea láthatatlan uralkodója s tudjuk, hogy a valódi hatalmasok mindig láthatatlanok: azok, akiknek már nincsen szükségük hatalmi pozícióra, mert valamennyi fölött állanak és befolyásukat valamennyire kiterjesztve minden pozíciót egy-egy szervnek tekintenek – amelyet embereikkel megszállatnak s így embereik által gyakorolják hatalmi tevékenységüket.

Ez a láthatatlan Channan, ez, aki a helyzetet tökéletesen értette, aki nem volt megbízhatatlan, nem volt gyarló, ez a nem előretolt állásban, hanem a háttérben tartózkodó Channan, akinek még hatalmi pozíciója sem volt, s így meg se lehetett fogni, aki helyett, bárki támadta volna is, mindig csak egy előretolt bábuját találni, mert ő a követhető vonalak mögött messze túl élt, Júdea egész magatartásának letéteményese, az egész ország sorsának értelmi szerzője, az iniciatívák és intenciók magja és kiindulópontja – ez volt Channan: a tettes.

Channanban öltött alakot először a Krisztus ellen tömörült Hatalmak középpontja. Ő adja meg az Antikrisztus arculatához az első és valószínűleg a legfontosabb vonást. Channan az óvatos taktikus, a gazdag parfőmös nyugalmazott főpap, aki már nem hivatásának, hanem rejtett hatalmának tekintélyéből élt, aki magát soha nem exponálta, mert ezt mindig exponenseire bízta, akiket könnyű mosollyal áldozott fel, hidegvérű eleganciával, előkelően, kegyetlenül, hűvösen, a világias könnyedség és a kérlelhetetlen morális dogmatika látszatának oly vegyületével, amely ellen sohasem lehetett sem harcolni, sem védekezni ellene. Később ezt a channani arculatot a pápák vették fel, akik az egyházi szervezet fegyverzetét kiépítették: a láthatatlanságot – ellenben azt, hogy minden exponens, még a legkisebb, a falusi plébános is személyében érezte magát találva, ha valaki a pápát igyekezett volna támadni. Százszoros embergyűrűvel vette magát körül, ő maga megfoghatatlan lett: kegyetlen, hűvös, parfőmös, világiasan könnyed és a kérlelhetetlen transzcendens dogmatika látszatának vegyületében. Ezt a magatartást vették fel a pápától a magas egyházi funkcionáriusok, a bíborosok, a püspökök – az újabb időkben már a protestáns püspökök is. A magas közéleti funkcionáriusok szintén, miniszterek, államtitkárok, de főként bankvezérek; ritkábban főszerkesztők, iparmágnások, diplomaták. Hatalmi helyzetben levők, akik e channani metódusnak utolérhetetlen és leleplezhetetlen voltát felismerték. Hozzáférhetetlenekké tették magukat, exponenseik révén nyilatkoztak meg s így építették ki az exponensek sejtrendszerét, amit bürokráciának, hivatalnokrendszernek neveznek, s amelyben a fontos pontok megtámadhatatlanok lettek.

Uralkodói házak – pl. Habsburgok, Bourbonok, Hohenzollernek ezt a módszert másolták. Pénzarisztokraták is: Rothschildok, Astorok, Rockefellerek. Elég korán Nagy Konstantin használta s Bizáncban fejlődött ki a Komnenek alatt, Rómában a pápaság dolgozta ki. Később a cárok tették ugyanezt.

Az antikrisztusi arculat e channani alakja Kierkegaardnál is lelepleződik – Channan az ellenfél. Böhme ellenfele is Channan. Dosztojevszkij Nagyinkvizítora is Channan. Nietzsche par exellence „Preister-Typ”-nek mondja és így határozza meg: „die unsauberste Art Geist”. Channan mesteri tudása a lélek temperatúrájának óvatos lehűtése – ő a kimért, hűvös, okos, józan reálpolitikus a mindenkori perc ura. Ő a nagy lebeszélő, ő az, aki a szenvedélyeket félre tudja vezetni – még az ellenkező irányba is: egyetlen ujjmozdulattal. Channan „békés” – mindenek fölött békés, csaknem „békeszerető” ember. Ő az állatszelidítő, a tüzes vasvessző, az ostor, a szöges korbács feltalálója, de feltalálója az inkvizíció minden eszközének, az akasztófának,  a máglyának, a keresztnek is. Ő az, aki az ellentéteket lefaragja. Mérhetetlen reálpszichológiai tudása van. Channan a próféta ellenpólusa – akinek a prófécia és a szenvedély irtózat és botrány. Ő küldte máglyára Savonarolát, Huszt, Giordano Brunót, ő eskette meg Galileit, átkozta ki Luthert, mert mindig és minden körülmények között ragaszkodott a „békéhez” – az ő békéjéhez, ahol minden óvatosan le van takarva és nem szabad beszélni arról, ami a takaró alatt van. Channan érti egyedül, hogyan lehet megadni a szabadságot mindenkinek, de elvenni az alkalmat arra, hogy a szabadságot gyakorolni lehessen. Innen érthető az angol világuralom channanizmusa. Channan kezében válik a politika a par exellence „becstelenség gyakorlatává” – a gonoszság gyakorlatává – az antikrisztusi módszerré: a hűvös, józan, hazug, álnok, becstelen, hitvány, parfőmös, udvarias, halk, előkelő, kegyetlenség módszerévé. A channani módszer egyik alapszava: az összeköttetés: a channanizmus híveiről való tudás és a channani emberek számontartása. Az összeköttetés szilárdítja meg hatalmi helyzetét, növeli befolyását országhatáron túl bankházakban, érdekképviseletekben, diplomáciában. Channan mindig éhes, de sohasem mutatja, sőt szeret jóltáplált külsőt hordani, kifogástalan ruhát, hogy ezt az éhségét elrejtse. Mire éhes? A világhatalomra. Semmiféle vagyon és befolyás nem elég neki. Az összes hatalmi tényezőket egyesíteni akarja. Tudjuk, hogy miért. Mert ez a tulajdonképpeni alaphelyzete: benne az összes antikrisztusi hatalmi tényezők összefutnak és ezt realizálni akarja. Channan az Antikrisztusnak világtörténetileg a leghatékonyabb megnyilatkozási alakja.

A fiziognómiai vázlat elég alapot nyújt most már ahhoz, hogy az Antikrisztusnak channani alakját az antiszemitizmussal összefüggésbe lehessen hozni. Éspedig merészen a dolgok velejébe vágva a következőképpen: Hitler Channan-ellenes programmal lépett fel és mondjuk ki: ez a program az egész világon győzött, még Oroszországban is (talán), – a Nagyinkvizítor hazájában, a bizantinizmus utódában, a channani hagyomány jellegzetes földjén. És ha Hitler a Channan-elleni programról tudomást szerzett volna, ha tudta volna, mit mond: tudta volna, hogy ez az antiszemitizmus, de főképpen tudta volna, hogy Channan ellen nem lehet erőszakkal harcolni, – ha tudta volna, hogy az Antikrisztus ellen nem lehet antikrisztusi fegyvert alkalmazni, – végül, ha tudta volna, hogy az Antikrisztus ellen az egyetlen módszer: a krisztusi, – akkor Hitler az egész vonalon győzött volna, fegyver nélkül, tisztán és merően azzal, hogy ezt a szót kimondta és a krisztusi realizálást megkísérelte. Hitler antiszemitizmusának tulajdonképpeni magja az antikrisztianizmus – az antichannanizmus. Ez a hitlerizmus világtörténeti igazság-magja, amelynek elismerése már most kötelező, mert már most láthatóvá lett. Hitler azonban nem volt olyan okos, mint Channan: elméleteket csinált – fajelméleteket, azonkívül szenvedélyes volt, azonkívül nem tudta, mit csinál. Hitler, valószínűleg, őrült volt, aki Channan ellen küzdött, de nem vette észre: Channan nem más, mint az Antikrisztus egyik arculata – a világtörténetileg leghatékonyabb arculata. Ha ezt végiggondolta volna, nem alkalmazhatott volna ebben a háborúban antikrisztusi harcmodort. Azt hitte, hogy az ellenfél: a Channan = a zsidóság.

Miért ült, miért ülhetett fel Hitler ennek a tévedésnek? Egészen röviden: mert nem volt keresztény. Channant a zsidósággal összetéveszteni – történeti perspektívazavar. Az Antikrisztus arculatát csakis krisztusi oldalról látni. Antikrisztus és Channan azonosságát arról a politikai-történeti síkról, amelyen Hitler állt, nem lehetett megállapítani. De a hitlerizmus lehetővé tette számunkra, közvetve, hogy ezt a felismerést megtegyük. Megtegyük azt a felismerést, hogy a channanizmus júdeai eredetű, de azóta világtörténeti tényező lett – világhatalmi tényező – olyan tényező, amely nélkül ma hatalmi pozíciót fenntartani egyáltalán nem lehet, sőt: semmiféle hatalmi pozíciót nem lehet fenntartani. Ezt ki kellett mondani, hogy a világhelyzetnek az Antikrisztussal való átitatottságát konstatálni lehessen. Mindennemű hatalmi helyzet ma a channanizmusba való beleilleszkedés eredménye s így antikrisztusi hatalmak közvetlen szolgálata. Minél magasabb hatalmi helyzetet foglal el valaki, annál mélyebben kénytelen a channanizmust asszimilálni – éspedig exisztenciálisan, mert Channan szimata finom: aki hazudik, azt kiveti: olyan hűvösen közömbös parfőmös mosollyal, amelyre csak ő képes. Mindezt a Hitler-tragédiának köszönhetjük, amelyen keresztül Channan és az Antikrisztus azonossága nyilvánvalóvá lett, de az is, hogy bár a channanizmus júdeai eredetű s ehhez az eredetéhez ma sem lett hűtlen, már világhatalmi tényező és az egész emberi létet átitatta, – nemcsak a „zsidóságot”. Hitler antiszemitizmust hirdetett abban a hiszemben, hogy a channanizmus hívei csak zsidók. Illetve abban a hiszemben, hogy minden árja okvetlenül, mindig és kivétel nélkül antichannanista. Hitler a tételt rosszul fogalmazta meg – valószínűleg mert nem látta világosan a világtörténet kérdését, amelyre válaszolnia kellett volna. Ez általában a politika tragédiája, hogy nem tudja elolvasni a történet kérdéseit – de főként annak a modern politikának a tragédiája, amely már csaknem teljes egészében channanizmus. Ha a fasizmus felismerte volna, hogy Channan nem más, mint az Antikrisztus és az ellene folytatott harcnak nem a zsidók ellen kell irányulnia, hanem az Antikrisztus ellen, akkor a történet kérdéseit pontosan el tudta volna olvasni. Nem ez történt. Számunkra maradt e tény felismerése, de a mi helyzetünket ebből a szempontból már Hitlerével azonosítani nem lehet. A történeti pillanat, amely ezt a kérdést feltette s amely erre a kérdésre cselekvő választ várt, már elmúlt. A mi feladatunk egy lépéssel már eltolódott. A Krisztus-Antikrisztus ellentét új fázisában élünk, amelyhez, úgy érzem, a Channan-probléma felvetése, illetve a channanizmus elleni harc már nem elég időszerű és kevés. – Ami nem is lehet másként, mert a megváltástörténet szempontjából már egy árnyalattal később élünk. 

2018-06-29T14:03:47+00:00