Az 1943-ban megjelent Láthatatlan történet Hamvas Béla egyetlen, még életében megjelent önálló esszékötete. A mű eredeti címe Vízöntő volt – utalva arra, hogy a jelenkori európai ember saját társadalmi, vallási, szellemi viszonyainak olyan mérvű felbomlásában él, ahol „a dolgok benne és körülötte” úgyszólván folyékony állapotba kerültek, és amelyben a régi világ elmerülésével együtt valami új következik. „Az élet – írja a kötethez saját ismertetőjében – ilyen korban rendkívül nehéz. Aki boldogságot keres, annak alig lehet sikert jósolni. De aki a dolgok értelmét kutatja, az ma mindent megláthat és megérthet.” A kötet tíz esszéje megragadó képekben beszéli el a bennünk élő „Első és Utolsó Lélek” láthatatlan történetének legfontosabb állomásait.
