Egy állami intézmény, amelyet ideje lenne államosítani
Keszi Imre
Az Egyetemi Nyomda kultúrpolitikája
– De hát kihez is tartozik az Egyetemi Nyomda?
– Mária Teréziához.
Az az elvtársnő, aki a kultuszminisztériumban ezt a jelek szerint a helyzetnek valóban megfelelő információt adta, épp oly kevéssé tudja kihámozni az Egyetemi Nyomdának jelen pillanatban fennálló jogi és szervezeti helyzetét, mint akárki más. De ez a kérdés a mi szempontunkból talán nem is döntő. Minden esetre: állami intézmény. Tehát a dolgok természeténél fogva minden kétségen felül a demokrácia szolgálatában kellene hogy álljon. Hogyan teljesíti tehát az Egyetemi Nyomda ez irányú feladatát?
A száz üdvözítő könyv
A felszabadulás óta az Egyetemi Nyomda könyvkiadója kétségtelenül élénk és sokoldalú tevékenységet fejt ki. Ha jellegzetes kiadványaira gondolunk, elsősorban a Kis Tanulmányok füzetsorozata jut eszünkbe. Ezek a színes keretű, ízléses kiállítású füzetek 1945 óta sűrűn bukkannak fel a könyvkereskedések kirakataiban. Céljuk a szellem világának változatos tartományait: filozófiát, szociológiát, esztétikát, közgazdaságtant és természettudományt egy-egy neves szerzőtől származó színvonalas tanulmányon keresztül megismertetni a magas igényű olvasóval. A cél legkevésbé sem megvetendő. A kérdés, hogyan valósítja meg a vállalat ezt az igényes célkitűzését.
Mindenekelőtt: a sorozat szerkesztője nem kisebb egyéniség, mint Hamvas Béla, a magyar neomiszticizmus legzavarosabb fejű művelője. A sorozatban megjelent füzetének címe: A száz könyv. Hamvas száz könyvet, vagy inkább száz szerzőt ment át az ostromlott világból az üdvözülés világába. Ezek között szerepel Milarepa, a tibeti misztikus, általában nagy számmal szerepel a napkeleti bölcsesség, szerepel Hermes Trismegistos és szerepel a teológus Franz Baader, de nem szerepel Thomas Mann, Balzac, Stendhal és a valóság többi nagy írója. Az orosz irodalom általában rendkívül rosszul jár. Hamvas Béla nem találja megmentésre érdemesnek sem Gorkijt, sem a többi nagyszerű szovjet realistát, ellenben rajongva nyilatkozik a világnézeti ponyva leghírhedtebb gyárosáról, az emigráns szovjetellenes Mereskovszkijról.
A kereszten függő Magyarország
A sorozat többi köteteit is ez a szellem jellemzi: ostoba miszticizmus, klerikalizmus, finnyás népellenesség. A fasiszta fajteoretikus Muck, a misztikus esztéta Powys, aki szerint „jó és rossz viszonylagos fogalmak”, Valéry, akinek sok tekintetben jelentős életművét itt az a jelentéktelen tanulmány reprezentálja, amely szerint a politika értelmetlen játék, az igazi sötét fasiszta egzisztencializmus mestere Heidegger, a szociológia polgári tévirányzatai, mint Mannheim vagy Michels művei, kitűnő természettudósoknak silány idealista természetfilozófiai tanulmányai, mint Jeansé, vagy Heisenbergé – ezek és ehhez hasonlóak követik egymást sűrű időközökben. Ez a szellem – szintén Hamvas Béla lektori működésén keresztül – átterjed a vállalat egyéb kiadványaira, sőt szerzőire is, Weöres Sándor: A fogak tornáca című versesfüzetében ilyeneket olvashatunk a mai Magyarországról:
Te is kereszten függsz, elvek cirkuszában
Lármáznak körötted mindenféle nyelven.
Ez a lármázás 1947-ben zajlik le. De Weöres Sándoron túl ezt a szellemet portálja a vállalat folyóirata is, a „Diárium”, a Magyar Könyvbarátok hivatalos lapja.
A könyvbarátok
A könyvbarátok intézménye 1926-ban létesült. Tagjai bizonyos összeget befizetnek s egy lista alapján a könyvek bőséges választéka áll rendelkezésükre. Az egyesületnek 1943-ban mintegy 18 000 tagja volt. Az infláció alatt beszüntette működését, de a stabilizációval újra megindult, és azóta tagjainak a száma meghaladja a 7000-et, több mint fele a régi gárdából verbuválódik: a Horthy-rendszer vidéki értelmiségéből. Legyünk igazságosak: ennek mindenesetre jobbik részéből. De ez az értelmiség a világgal szemben érzett múltbeli zavarán felülemelkedni mindmáig nem volt képes. És ezt a körülbelül 4000 embert szolgálja ki a Magyar Könyvbarátok, a „Diárium” és az egész Egyetemi Nyomda „államilag irányított” kultúrpolitikája. Holott is a helyzet a gyakorlatban teljesen megváltozott.
– Melyik könyv megy a legjobban a Könyvbarát-akció keretében?– kérdeztük az akció vezetőjétől.
– Makarenko: „Az új ember kovácsa”.
– És elindult ebben az irányban az Egyetemi Nyomda is?
Az elveszett paradicsom
Válasz helyett a „Diárium” legújabb számát nyomja a kezembe. Belső címoldalán a Magyar Könyvbarátok 1948. évi illetményköteteit hirdeti a lap. A négy kötet szerzői: Szabó Lőrinc, Baumgarten Sándor (akinek a Kis tanulmányok közt 1948 márciusában megjelent füzete szerint a „Niemenen túli szteppék hideg szele” az európai szellem halálát jelentené), a derék Bókai János és Várkonyi Nándor. Várkonyi professzor úr könyvéről „Az elveszett paradicsom”-ról a prospektus biztatólag ezt mondja: „A tudós szerző új könyve szerencsésen egészíti ki előző nagy sikerű művét, a Sziriat oszlopait.” Ez a „Sziriat oszlopai” című remekmű, amely 1940 körül jelent meg, a történelem előtti kor emberi világát tárgyalja, és az áltudományos miszticizmusnak, a mitologikus locsogásnak, a mélylélektan és őskortudomány jelmezébe öltözött rosszhiszemű és naiv meséknek, a történelem előtti világ „aranykoráról” regélő zagyva próféciáknak valóságos Cséri-telepe. Hát ennek a könyvnek folytatását ígéri olvasóinak az állami Egyetemi Nyomda. „Megjelenik 1948 karácsonyán.” A könyv remélhetőleg nem fog megjelenni 1948 karácsonyán.
Keszi Imre
(Szabad Nép, 1948. április 25.)
További olvasmányok:
Dúl Antal: Éthosz anthropo daimon
Dúl Antal: Sors és szó
A szamszára folyamában - interjú Dúl Antallal
Mindenkinek van ideje ébernek lenni -
beszélgetés Dúl Antallal (2007)
Hamvas Béla: A száz könyv
Hamvas Béla: Eksztázis
Hamvas Béla: Interview
Hamvas Béla: Kiengesztelődés
Hamvas Béla: Metapoiézisz
Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos
utazása
Hamvas Béla: A nagy ember, avagy a hírnév elveszti
a hőst (kiadatlan szatírikus írás )
Hamvas Béla levelei Demény Jánoshoz
és Gulyás Pálhoz, 1940-43 (kiadatlan)
Hamvas Béla naplójából, 1958 (kiadatlan)